Multimodális asszociációs területek, ahol az információk összefutnak: a hippokampusz, az amigdala és a homloklebeny
Hosszú szünet után újra indul az agyséta. A harmadik szerveződési szint, az agyi területek kapcsolatának bemutatásához nekem is el kellett olvasnom egy csomó könyvet, ehhez idő kellett.
Megtudtuk ugye, hogy az egyes érzékszervekből érkező ingerek feldolgozása számos lépcsőben történik. Az elsődleges és másodlagos modális kérgekből az információk egy idő után elkezdenek keveredni egymással, hogy az érzékszervek kisegítsék egymást.
Az információ így eljut az asszociációs kérgekbe. Ezek közül soknak egyedi funkciójú van, de most három magasan multimodális, azaz minden érzékszervből magasan feldolgozott információ kapott agykérgi területet fogunk bemutatni. Ezek között két ősibb terület van, a memória kialakításában alapvető hippokampusz, valamint az érzelmek és viszonyulások létrehozásában alapvető amigdala, illetve egy evolúciósan viszonylag újonnan fejlődő terület, a magasabb rendű gondolkodásban, döntésekben és az agyterületek kölcsönhatásának szervezésében fontos homloklebeny.
Ez a három terület kicsit másképp feldolgozott módon kapja meg az összes érzékszervi információt, és eltérő szempontból is dolgozza fel, értékeli ki azokat. A három terület masszív, kölcsönös összeköttetésben áll egymással, adnak és kapnak információt ahhoz, hogy mind a hárman tökéletesen működjenek. Kapcsolatuk nem csak támogató, hanem ellentétes is, ha kell gátolják egymás működését, mint egy jól működő államban a megfelelően szétválasztott, hatalmi ágak, a rendőrség, ügyészség és bíróság. Mint majd látjuk személyiségünk alakulása szempontjából nagyon fontos a gyanakvó amigdala és a józan megfontolást képviselő homloklebeny birkózása. Munka közben azonban mindketten a pártatlan hippokampuszhoz fordulnak a memóriában tárolt információért, mint a főnök a jó titkárnőhöz, aki mindenről tudja, hogy hol kell utána nézni.
A következő bejegyzésben a hippokampusszal fogjuk kezdeni.