Hogyan őrizzük meg agyunk frissességét?
Az egyik podcast amit mostanában hallgatok, a jól ismert BBC tudomány-kommunikátor a matematikus Hannah Fry Uncharted sorozata, mely azt mutatja be, hogy statisztikai görbékből milyen megrázó eredményeket lehet levonni. Ezek mögött a görbék mögött általában több száz-ezer ember vagy esemény több évtizedes vizsgálata áll.
Egy amerikai neurobiológus (David Snowdon) igazi kincsesbányára talált több apácarend zárdáinak lakóit vizsgálva. De miért pont apácákat vizsgált?
A kutatók szeretnek jól ellenőrzött, hasonló körülmények között működő rendszereket vizsgálni, mert így könnyebb kiszűrni a környezet változatosságának „zavaró” hatását. Lásd beltenyésztett egértörzsek szabványos tartási körülmények között. Az az ötlete támadt, hogy nézzük meg a szigorú szabályok között, hasonló környezetben élő és táplálkozó apácák kognitív képességeit az idő előrehaladtával. A zárdák világának még egy nagyon nagy haszna, hogy az egyházi adminisztráció alapossága miatt hosszú évtizedes adatok állnak rendelkezésünkre. Sikerült rávennie több mint 600 apácát, hogy évtizedeken keresztül minden évben töltsenek ki egy alapvető gondolkodási képességeket mérő tesztet. Nyilván ahogy idősödtek az apácák idővel romlott a teljesítményük.
De volt egy apáca (Mary testvér) aki még 101 éves korában is messze kiemelkedett szellemi képességeivel a többiek közül. Igazi „mérési anomália”, angolul outlier volt, amikor az életkor-szellemi képességek grafikonon felvett eredményeket vizsgálták. Korához képest 20 évvel fiatalabb eredményeket mutatott.
A kutató arra is rábeszélte az együttműködő lelkes apácákat, hogy amikor elhunynak hagyják agyukat a tudományra, hogy megvizsgálhassák a szellemi teljesítmény és agyuk anatómiája milyen összefüggést mutat.
Meglepő módon Mary nővér agya volta az egyik legkisebb a megvizsgált agyak között (800 g körül), mivel hajlott kora eredményeként megindultak agyában a degenerációs folyamatok, az Alzheimer kórosokra jellemző plakkokat és idegsejt pusztulást találtak. De mindez nem látszott pengeéles elméjén.
Egy mérés nem mérés, mondja a kutató. Egy eset anekdota, nem tudomány. Úgyhogy dolgoztak tovább. Az igazi, megbízható érdekesség akkor derült ki, amikor a kutató hozzáférhetett a zárdák irattárához, ahol a zárdába jelentkezéskor írt személyes élet-beszámolókat őrizték. Az apácák ezt 20-30 éves korukban írták, amikor a rendbe léptek. Azt találták, hogy erős összefüggés volt a között, hogy fiatal korukban milyen gazdag gondolataik voltak és milyen összetett szövegeket írtak, és a között, hogy idős korukra mennyire őrizték meg szellemi frissességüket.
Bár Mary nővér agyán is nyomokat hagyott az öregedés, tekintettel arra, hogy agyát összetetteben használta és állandó kihívások elé állította az megmaradt egy jól működő rendszernek és a külső szemlélő számára nem mutatta az Alzheimer kórra jellemző leépülést.
A vizsgálatok üzenete (mint sok hasonló vizsgálaté mostanában) az, hogy egyrészt fiatalkori szellemünk jól jelzi azt agyunk milyen irányba fog fejlődni. 
Másrészt, ami az idősellátásban fontos stratégia lehet, hogy az időskori szellemi (és az ezt gyakran követő testi) leépülés ellen az egyik legjobb „gyógyszer” ha idős korunkban is kihívások elé állítjuk agyunkat (és testünket).
Szerző: Gulyás Attila