A remete-bulinak több célja van.

Elsősorban lehetőség arra, hogy az év közben munkájukkal elfoglalt kutatók meghallgathassák mivel foglalkozik mostanában az intézet többi kutatócsoportja. Egy témájuktól távoli, az agyat más szemszögből néző csoport előadását hallva a kutatóknak új ötleteik támadnak és sokszor új, hatékony együttműködések (akár csak módszertani) alakulnak ki a csoportok között. Hogy ez a kölcsönhatás minél hatékonyabb legyen keverjük a csoportok előadásait, hogy lehetőleg egymástól távoli témák kerüljenek sorra egymás után.
Az összejövetel célja az is, hogy a fiatal kutatók egy barátságos, segítő környezetben tartsák meg első előadásaikat. Ezért a legtöbb kutatócsoportból a doktoranduszok, sőt alkalmanként még egyetemista Tudományos DiákKörösök (TDKsok) mutatják be munkáikat, nem pedig a kutató laboratóriumok vezetői (hiszen ők már számtalan előadást tartottak). Az előadások 10 perc hosszúak, ezt 5 perc kérdés-felelet idő követi. A 10 perces időtartam az egyik legnehezebb előadásforma, mert már belefér egy nagyobb téma ismertetése, de ezen idő alatt el kell mondani honnan és miért indult a kutatás, mi a kérdés, hogyan próbálták ezt megválaszolni, mi volt az eredmény és ez alapján milyen következtetéseket lehet levonni. Aki olvasta a "Mi történik a kérdés és a válasz között?" bejegyzést láthatja, hogy egy sokoldalas tudományos közlemény szerkezetének megfelelő rendszerben kell összefoglalni a mondandót, mindössze 10 percben. Ez komoly felkészülést, gyakorlást és rutint igényel. Az 5 perc kérdések idő alatt pedig jóindulatú, de kemény kérdések és megjegyzések hangzanak el, amelyek célja, hogy az eredmény gyenge pontjait megmutassák és lehetőséget adjanak az előadónak a hallgatóság meggyőzésére, új kísérletek végiggondolására. Ez igen jó gyakorlat a felnövekvő kutatóknak, hogy érvelési „karmaikat” élesítsék. A jövő kutatónemzedékének fejlesztését célozza az is, hogy az első kérdéseket a hallgatóságban ülő diákoktól várjuk. Volt olyan év, amikor a lelkes lebonyolító elnök egy üveg jó borral jutalmazta a sokat és jól kérdezőt.
Hogy a kutatócsoportok vezetőinek is legyen alkalma visszajelzést kapni, az intézet minden alkalommal meghív két vagy három nemzetközileg elismert kutatót is, hogy mint külsősök véleményezzék az intézet munkáját. Javaslatokat tegyenek melyik projekt mennyire érdekes és esetleg új irányokat mutassanak. A rendezvény végén a meghívottak összefoglalják véleményüket és tanácsaikat.
Ez a két nap kemény munka volt. Az első napon 21 előadást tartottunk 3 blokkban, a másodikon már csak nyolcat, de azt egyben, „egy fenékkel”. Az előadások közé a rövid szünetek mellett egy-egy hosszabb szünetben mindkét nap beszúrtak a szervezők egy poszter bemutató szekciót. Itt az előadóterem előtt sütizve, kávézva beszélhetik meg a kutatók a tablókon lógó, a kutatásokat bemutató poszterek előtt az előadásokhoz kapcsolódó részleteket. Ugye míg az előadások rövidek, és mindenki végighallgatja az összeset, a poszterek egy jóval célzottam és nyugalmasabb forma, hiszen mindenki ahhoz a poszterhez megy amelyik érdekli és addig beszélget a munkáját bemutató kutatóval ameddig szeretne. Kicsit olyan, mint amikor az ember piacozik. Jár körbe, nézegeti az árut és ahol valami jó vétel ígérkezik ott megáll és hosszasan beszélget a portékáját árulóval.
Az egész összejövetel, mint a legtöbb tudományos rendezvény azt a célt szolgálja, hogy az információ minél hatékonyabban mozogjon és minél több új ötlet bukkanjon fel. Nemrég egy podcastban halottam azt az elképzelést, hogy a városok kialakulása azzal dobott nagyot az emberi gondolkodáson, hogy sok, eltérő szakmával foglalkozó embert összezárt egy helyre. Ezáltal ötleteik és cselekedeteik kölcsönhatását katalizálta. Ez első hallásra magától értetődőnek tűnik, hiszen majd mindannyian városokban élünk, de gondoljuk csak át, hogy a települések, városok kialakulása előtt a halász-vadász-gyűjtögető kultúrákban emberek csak szűkebb családjukkal találkoztak, másokkal ritkán. Egy kis matek sokat mond. Ha van 10 táborunk mindegyikben 10 emberrel akkor a kombinatorika szabályai szerint a lehetséges kapcsolatok száma 10 alatt a 2 x10, azaz 45x10 = 450. Ha ez a 100 ember egy településen van összezárva és mindennap találkozik, akkor a lehetséges beszélgetések száma 100 alatt a 2 x 1, azaz 4950, azaz több mint 10x annyi!

A kemény munka után persze pihenni is kell. De a „brain storming” a terített asztal és a csocsó mellett is tovább folyt. A kreativitás zaját itt már a gátlásokat félretoló etilalkohol is növelte sör és bor formájában. Az egyik esti program főzőverseny volt. A kutatócsoportokból összeállt főzőcsapatok bográcsban mutatták meg mit tudnak. Az adott forma miatt pörkölt variációk készültek.

Azt fentebb elfelejtettem írni, hogy tudományos rész nyelve természetesen angol volt, hiszen egyrészt ez a tudomány nemzetközileg elfogadott nyelve, másrészt a kutatóintézetek világszerte nagy számban fogadnak vendégkutatókat. Ezért a laborokban udvarias gyakorlat, hogy mindenki angolul beszél. A főzőversenyen is megnyilvánult a nemzetköziség. A jó magyaros pörköltek mellett volt ukrán borscs, izraeli zakuszka és arab fűszerezésű marha is. A színvonal magas volt, a kutatók legalább olyan jó szakácsok, mint kísérletezők. Ez nem meglepő, hiszen a konyha igazából egyfajta kémiai laboratórium és a főzéshez kreativitásra is szükség van.

Végezetül egy rövid és egyszerűsített lista miről is volt szó:
-A stressz és a szorongás mechanizmusait vizsgáló csoportoktól azt hallhattuk: Miért lesz álmatlan az egér a rókaszagtól? A thalamusz működését kutató csoport talált egy olyan agyterületet, melynek kikapcsolásával megszüntethető a szorongás. Egy másik csapat azokat az idegsejteket találta meg, melyek fontosak annak megtanulásában, hogy egy adott helyzet veszélyes-e. Abban is történt előrelépés, hogy mely agykérgi területek befolyásolják a komoly megrázkódtatást követő stresszetegség (PTSD) kialakulását. Végezetül ebben a témában adatokat szereztünk arról, hogyan befolyásolja az egyszeri és a tartós stressz az anyagcserét?
-Szó volt arról hogyan érzékeli az agy az anyagcsere sebességének szabályozását végző, vérben keringő hormon mennyiségét, illetve, hogy a hormonális szabályozásban fontos agykérgi területen (hypothalamus) milyen gének kapcsolnak be.
-Az idegsejtek aktivitásmintázatainak titkait fürkészőktől olyan új módszereket láttunk, melyek az eddigieknél is gyorsabban, érzékenyebben vagy jelentőse egyszerűbb berendezések segítségével képesek az állat idegsejtjeinek aktivitását vizsgálni. Láttunk mozit arról hogyan működnek az idegsejtek miközben az egér megtanul kijutni egy labirintusból. Az agykéreg különböző sejttípusainak egymással való „beszélgetése” miben tér el? Mi biztosítja molekuláris szinten, hogy a sejtek gyorsan, lassan, halkan, hangosan beszéljenek egymással?
-Az agy és az immunrendszer kapcsolatát vizsgáló csoport COVID fertőzésben meghalt betegek szerv és agymintáinak elemzésével megállapította, hogy a vírus az agyidegeken keresztül jut az agyba. Ott ugyan csak az agyi erek faláig jut el, de valószínűleg olyan gyulladási folyamatokat indít be, melyek agykárosodást okoznak, ugyanis az agykárosodás és a szervekben megfigyelt gyulladás erőssége között összefüggés áll fenn.

-Az agykéregbe érkező információt továbbító agyi terület a thalamusz különböző részeinek károsodása szerepet játszik a skizofrénia, az esszenciális tremor, a Parkinson kór és az emlékezetkárosodás kialakulásában. COVID halott betegekben találtak olyan thalamus területeket, ahonnan eltűntek az oda információt szállító idegrostok. Ez megmagyarázhatja a COVIDdal összefüggő memória zavarokat. Végezetül: Hogyan függ össze a skizofrénia és agyfejlődés? A terhesség alatti fertőzések által aktivált immunrendszer hogyan befolyásolja az idegrendszer fejlődését?


Ha valakinek mindez meghozta a kedvét ahhoz, hogy kutatónak álljon, írjon nekünk a szurkeallomany@koki.hu címre! Szeretettel várjuk érdeklődő középiskolások és egyetemi hallgatók megkeresését. Aki hallja adja tovább!