Szürke Állomány, Blog az agyműködésről

A dopaminfelszabadulás –a jutalom-predikciós hiba (RPE, reward prediction error) kódolása összetett agyi rendszerek összehangolt működése nyomán jön létre. Ezek a rendszerek érzékelik, összevetik és értékelik a várt és a bekövetkezett kimeneteleket, és ennek alapján határozzák meg, hogy felszabadul-e dopamin, milyen mennyiségben, és mely agyterületeken. Ami fontos, hogy nem a jutalom értéke számít itt, hanem a jutalom változása és váratlansága. Ez tanít minket a legjobban, hibáinkból és sikereinkből tanulunk a legjobban, nem a kb. jó rutinszerűen megcsinált dolgokból.

Most hogy átvettük a memóriák és a tanulás fajtáit, jön a legcikornyásabb rész, a jutalmazási rendszer (reward system) felépítésének és működésének bemutatása. A jutalmazási rendszer az agy egyik legfontosabb motivációs és tanulási rendszere, amely lehetővé teszi, hogy egy szervezet súlyozza (priorizálja), megtanulja és előnyben részesítse azokat a viselkedéseket, amelyek kellemes vagy hasznos kimenetelhez vezetnek és elkerülje azokat amik nem. A különböző típusú tanulások másként használják ezt a rendszert.

A tanulás alapja a szinaptikus súlyok megváltozása. A neuronhálózatoknál bemutattuk a memória alapjául szolgáló sejtszintű, társításos (asszociatív) tanulást, mely a Hebb szabályt használva alakítja a szinaptikus súlyokat, és ezért a hálózat információfeldolgozó képességét. Ez ugye a (kis)hálózat szintű tanulást írja le, ami azonnali és mindig bekövekezik, ha megvan az egyidejűség.

A mindennapi hatékony túléléshez a dolgokra különböző ideig kell emlékeznünk. Van amire csak egy rövid időre (Mit hozzak a boltból? Hova tettem a bringa zárjának a kulcsát? Mik voltak a fizika feladatban a megadott értékek és mi a kérdés?), van amire örökre kell / kellene emlékezni (születési helyem, anyukán neve, a mohácsi vész időpontja). Egy eseményről, vagy egy terv eredményének sike réről gyakran csak utólag dől el fontos-e, érdemes-e emlékezni rá. Ezért az agy eltérő részein kialakultak különböző időtartalmú memóriák, melyek azután, ha az információ hasznosnak bizonyult, a rövidtávú memóriákból átkerülnek a hosszabtávú memóriákba. (korábbi cikkünk a memóriáról)

A pszichológusok az első vágást hosszútávú memóriákon annak mentén teszik, hogy tudjuk-e, el tudjuk-e magyarázni amit tanulunk vagy pedig reflex, készség szintem tanulunk és nem tudjuk elmagyarázni, legfeljebb megmutatni.

Mint azt írtuk a homloklebeny (PFC), kulcsszerepet játszik a döntéshozatalban, a feladatok kiválasztásában és a megoldásukban. A folyamat során az agy több tényezőt mérlegel, hogy eldöntse, melyik feladatra összpontosítson. Az egyes területek a lehetséges tervek kidolgozásának eltérő szempontjait veszik figyelembe és a végén ezeket összegezve adják majd át végleges kidolgozásra a járulékos, másodlagos, majd elsődleges mozgató kérgeknek.

Most már hivatalos! Eddig is sokan sejtettük, hogy egy séta a természetben nyugtató, de most már papírunk is van róla.
Ássunk bele a Molecular Psychiatry nevű újságban megjelent cikkbe. A kutatók azzal kezdik, hogy arról már korábban is voltak eredmények, miszerint a városi lét együtt jár számos lelki betegséggel. A szorongás, depresszió és skizofrénia másfélszer olyan gyakori városlakókban, mint vidéki rokonaikban. Alapos statisztikai elemzések azt sugallják, hogy elsősorban a zsúfoltság okozta szociális (társas) stressz vezet a fenti betegségek kialakulásához.

Neurodevelopmentális zavarok
A neurodevelopmentális, azaz idegrendszer fejlődési zavarok közül az Autizmus-Asperger spektrum zavart (ASD) és az ADHD-t (figyelemzavar-hiperaktív zavar) részletezem. Úgy gondoljuk ezeket az idegrendszer fejlődésében bekövetkező zavarok (vírusfertőzés, genetikai hajlam) okozzák, azzal, hogy a normális agyi kapcsolatrendszertől eltérőt alakítanak ki. Ezek hatására az elme kialakításában az egyes agyterületek más súllyal szólnak bele. Gyakran kiesnek összetevők, pl az ASDben a társas kapcsolatok értelmezésének integrálása. Igazából a Skizofrénia bizonyos eseteit is ide lehetne csapni, hiszen erős ott is a genetikai meghatározottság. A fent említett „hálózati betegségek” cikkek ezekre is vonatkoznak. Számos betegséget sorolnak még ide, de ezekről nincs kapacitásom részletesen írni: Rett-szindróma, Szelektív mutizmus, Fragilis X-szindróma, Smith-Magenis szindróma, Williams-szindróma

A szorongás és stressz csoportba tartozik a generalizált szorongás, a kényszerbetegség, a pánik, és a PTSD. Ezekben a betegségben sok közös van, mind tüneteikben, mind valószínűleg agyi mechanizmusaikban. Kiváltó okaikban viszont nem azonosak. A közös okok, valahol a szorongást kiváltó agyi rendszerek (amigdala, ACC (elülső övtekervény), homloklebeny) kapcsolatainak elhangolódásában keresendők. Emlékezzetek arra, hogy számtalan helyen írtam személyiségünk egyik alap eleme, az ősi, aggódó, védő, paranoid amigdala és a modern, tervező, mérlegelő, csitítgató homloklebeny közötti birkózás. No ezekben az esetekben az amigdala áll nyerésre, mert aggódását az ACC felerősíti.