Idegrendszeri betegségek a biológus szemével: lajstrom és kiváltó okok

Először is biológus vagyok nem orvos. Egy biológus azt kérdezi, „Hogyan működik egy rendszer? Hogyan alakult ki?”, és nem emberekkel, hanem egerekkel dolgozik, akiken lehet kísérletezni. Az orvosok azt kérdezik „Mi romlott el? Hogyan lehet megjavítani?”, mivel embereket gyógyítanak igen beszűkült a tér amin belül kísérletezhetnek. Inkább megfigyelnek, leírnak és protokollokat dolgoznak ki. No ehhez én nem értek, mert nem tanultam.

Ennek alapján, jó amerikai módra jön a FIGYELMEZTETÉS! Ezek alapján senki ne próbálja magát vagy szeretteit gyógyítani, ez a szakemberek dolga. 

Szóval itt az én művelt találgatásom: Az agy és a személyiség betegségeinek okai széles skálán mozognak, a sérüléstől egészen a rossz élményekig. A skála minden szintjének megvannak a szakemberei. A neurológus elsősorban olyan betegségekkel foglalkozik, melynek eredete szervi, fizikai. A pszichológus pedig lelki, elmebeli dolgokkal. Valahol a kettő között helyezkedik el a pszichiáter, aki olyan lelki, elmebeli gondokat orvosol, melyeknek több-kevesebb szervi alapja is van. A pszichiáter, ha kell a neurológushoz küldi páciensét, ha kell a pszichológushoz. A neurológus sem mindig vág vagy gyógyszerez, hanem egy pszichiáterhez is irányíthatja betegeit. Ugyanúgy egy pszichológus is, ha nem látja elégségesnek a terápiát kérheti pszichiáter segítségét, aki felírja a megfelelő gyógyszereket.

Persze manapság, az érzékeny képalkotó és genetikai módszerek eredményeképpen (lásd neuropszichológia) az a nézet erősödik, hogy a lelki és a fizikai kölcsönhatásban vannak, azaz mindkét irányból érdemes gyógyítani a skála közepén lévő dolgokat. Nyilvánvalóan egy agysérülésre vagy daganatra nemigen hat a kognitív terápia, de sok más esetben a kognitív és a gyógyszeres beavatkozás együtt hatékonyabb.

Biológusként az idegrendszer betegségeit kialakulásuk mechanizmusa alapján csoportosítanám. Ez a csoportosítás nem szükségszerűen fed át az orvosi csooprtosítással, mert az orvosok a tünetek és a kezelés felől egy biológus pedig a kiváltó okok felől közelít. Számos olyan betegség van, ami több kategóriába is betehető, mert vegyes okai lehetnek.
Arról érdemes közelíteni a dolgot, hogy az agyműkédés és a tudat / személyiség számtalan, az evolúció során kialakult eltérő feladatok megoldására alkalmas agyterület kölcsönhatása során alakul ki. Ha ezek nincsenek összhangban, mert egyes területek fejletlenek / sérültek vagy a területek közötti kapcsolatok fejletlenek / sérültek / nincsenek egyensúlyban, akkor számtalan, részben hasonló, normálistól való eltérés jelenhet meg. Ezeket nem lehet egyértelműen és nem átfedően csoportosítani.

Az agy (és kb. a szervezet bármely része) tehát működhet rosszul attól, hogy:

• 1.    -károsodás érte:
  • a.    fizikai (stroke, agyérgörcs, baleset (kisbalta, ütés, fulladás))
  • b.    kémiai (kábítószerek, ezek közül a leggyakoribb az alkohol)
  • c.    autoimmun betegségek (pl. scelorsis multiplex)
  • d.    daganatok
  • e.    fertőzések, mérgezések (veszettség, CJD, COVID, agyvelőgyulladás, nemi betegség)
• 2.    -fejlődési rendellenesség alakul ki (akár károsodás, például vírusfertőzés, vagy az anya drogfogyasztásának hatására), de fiatalkorú droghasználat is vezethet az agy kóros fejlődéséhez
• 3.    -genetikai okai vannak (öröklött betegség vagy hajlam), ezek lehetnek egész életre szólóak vagy meghatározott életkorban megjelenők (epilepszia, skizofrénia, Huntington betegség)
• 4.    -a környezet és társas kapcsolatok hatására (stressz, trauma, kudarc) kialakuló viselkedési problémák (PTSD, depresszió). Erős hatása van itt az emberiség megváltozott életmódja miatt kialakult fokozott stressznek és rossz táplálkozásnak is (pl. megváltoztatja a bélflórát, ami kihat az idegrendszer működésére). 

Sok esetben egy-egy betegség kialakulásának többféle oka is lehet. Különböző típusú epilepsziákat okozhat az 1-3 lehetőség bármelyike. De sokszor van az, hogy önmagában betegséget még nem okozó genetikai eltérés hajlamosít valamilyen agyi betegség kialakulására, a többi (1,2,4) hatás eredményeként.

Egyre több eredmény mutatja azt, hogy a szüleinktől kapott génjeink sokkal erősebben határozzák meg gondolkodásunkat, személyiségünket és lehetséges betegségeinket, mint azok a minták, amit a nevelés során kaptunk tőlük. Én úgy szoktam mondani, hogy „mindenki másképp bolond”. Nem vagyunk egyformák, de hát a változatosság gyönyörködtet. Van persze olyan, akinek annyi változatosság jut, hogy sokat szenved tőle életében.

Sajnos persze attól, hogy tudjuk valami mitől romlott el, nem jelenti azt, hogy meg is tudjuk javítani. Ugye vannak visszafordítható változások, amikor az agy valamelyik része elhangolódott, de vannak visszafordíthatatlanok, amikor valami elpusztult vagy „beakadt”. Az utóbbi esetben segíthet, ha egy pótlólagos/ más megoldást találunk, de ezek nem mindig elegendőek az eredeti helyzet visszaállítására, csak javítanak (sokszor már az is elég). Ilyenre tipikus eset egy agyvérzést követő felépülés. Itt ugye agyterületek vagy agyi kapcsolatok pusztulhatnak el, de megfelelő gyógytornával, kognitív terápiával, gyakorlással, kerülő utakat lehet kiépíteni az agyban. Egy kezdeti bénulást kemény munkával, kerülőutak kiépítésével gyakran jól lehet gyógyítani. Lásd a könyvajánlóban ajánlott „Mennybe döngölve” esetét.

A következő részben folytatjuk a gyakoribb, fizikai okú betegségekkel, majd a továbbiakban az elme, a psziché betegségeivel.

Szerző: Gulyás Attila